Az elektromos fogyasztásmérő egy bizonyos időtartam alatt elfogyasztott elektromos energia, illetve a terhelésen elfogyasztott elektromos energia mérésére szolgál. Ez egy mérőeszköz. A villanyóra mértékegysége a kWh (azaz 1 fok), így kWh-mérőnek, vagy elektromos energiának is nevezik. A mérőket, villamosenergia-mérőket széles körben használják a társadalom különböző területein.
A villamosenergia-mérők különböző típusokra vannak osztva különböző felhasználási területek, szerkezet, pontosság, áramforrás tulajdonságai stb. szerint, mi általában közönséges egyelemes villamosenergia-mérők vagyunk.
Az elektromos fogyasztásmérők megjelenése több mint 100 éves múltra tekint vissza.
1881-ben elektrolízis elvén készült az egyenáramú energiamérő, amelyet időben számláztak.
Az AC 1885-ös feltalálásával és alkalmazásával megszülettek a váltakozó áramú mérőkészülékek.
Az első induktív villanyóra 1889-ben jelent meg, de ez is nagyon nagy volt, 36,5 kg-ot nyomott.
A 20. század eleje óta a technológia és a feldolgozás fejlődésével a villanyórák térfogata és tömege folyamatosan csökken.
Az 1960-as években az elektronikai technika fejlődésével feltalálták a digitális elektromos mérőórákat.
A 20. század végén az intelligens hálózatok kiépülésével a villanyórák funkciói egyre erőteljesebbé váltak, és megjelentek az olyan funkciók, mint az időszegmenses számlázás, a villanykártya előfizetése, a hálózati üzemállapot-érzékelés, valamint az okos. méterek jelentek meg.
1879-ben Sanghajban jelent meg Kína első elektromos lámpája. Akkoriban havi rendszerességgel számították fel. Később az áramot népszerűsítették, árammérőket használtak, de külföldről importálták.
1966-ban Sanghajban megszületett Sanghaj első háztartási elektromos mérője.
Több évtizedes fejlesztés után, az intelligens hálózatok kiépítésével az intelligens fogyasztásmérők fokozatosan több ezer háztartásba kerültek.
